Bemutatkozás

Üdvözlünk honlapunkon!

A Balló Baromfiudvar nem más, mint a ballószögi Bereczki család mikrogazdasága. Gyerekeinkkel együtt gondozzuk állatainkat nap, mint nap. Mindenki az èletkorának megfelelően veszi ki a rèszèt a teendőkből: van, aki tojást gyűjteni szeret, van, aki a kupakmatricák kivágásában ügyeskedik, de a nagyobbakra már az etetèst, itatást, takarítást is rá lehet bízni.

Hogyan kerültünk kapcsolatba a fürjekkel ès mièrt lettek számunkra ilyen fontosak?

A fürjek szeretetèvel a fèrjem fertőzött meg, aki kisebb szünetekkel 14 ève foglalkozik velük. Amikor kertes házba költöztünk csak az volt a kèrdès hány állatunk legyen, az sosem, hogy legyen-e.

Először csak 2 fürj családunk volt, mert egèszsègesebb a tojásuk, mint a tyúkoké és a gyerekekkel is könnyebb volt megszerettetni a kis aranyos fürjtojásokat, mint a nagyobb tyújtojást.

Ahogy jöttek sorba a gyerekek és egyre nőttek, úgy derültek ki a különböző emésztési problémák a családban: inzulin rezisztencia, tejérzékenység és a cöliákia. 

Amikor a nagyobbak elkezdték az óvodát, azt a család kisebb katasztrófakènt èlte meg. Folyamatosan jöttek a betegsègek, egyik a másik után. Volt olyan, hogy 6 hètig folyamatosan nem mentek oviba a gyerekek. Majd kettő ott töltött nap után kisfiam egy újabb betegsèggel újra itthon kötött ki, amivel ismét végigfertőzött mindannyiunkat. 

Sokszor teljesen felemèsztette az energiáinkat a rengeteg átvirrasztott èjjel, nyüglődés, orrszívás és a küszködès, hogy a beteg gyerekek mellett működjön a kis gazdaságunk, gondot viseljünk az állatokra. Mindenfèle megelőzéssel, immunerősítèssel, vitaminokkal próbálkoztunk, de mind hiába. Nem úsztuk meg a betegségeket. Már mindent vègigböngèsztem, vajon mit tudnánk mèg tenni azèrt, hogy ne dőljön ki hetekre az egèsz család. Aztán  rájöttem, hogy a megoldás tulajdonképpen már a kezünkben van. A fürjeink számát növeljük, hogy több tojást tudjunk enni és értékesíteni is tudjunk. Lekopogom, azóta sokkal kevesebbszer vagyunk betegek. Nem mondom, hogy egyáltalán nem, de egészen normalizálódott a helyzet. 

Ekkor kezdtem igazán èrtèkelni ezeket a kismadarakat ès indultunk el ezen az úton, ami a fürjtojás értékesítést, később pedig feldolgozást jelentette és jelenti ma is. 

Mivel permakultúrás szemléletben igyekszünk élni, így a hagyományosnak mondható taposórácsos, tojótápos tartásmód szóba sem jöhetett. Semmilyen állatnak nem kívánom, hogy ilyen körülmények között èlje le az èletèt. 

Férjem röpdét készített nekik, amit aztán bővítettünk mikor többen lettek. Nyáron itt élnek, amennyire csak lehet szabadon. Jönnek-mennek, homokfürdőznek. Amikor hidegebb lesz, általában ősz végén, akkor pedig mélyalmos ketrecekbe költöztetjük őket, nem összezsúfolva a madarakat. Ennek a költöztetésnek több oka is van, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tojáshozam nincs a szempontok között. Azonban azt látni kell, hogy a fürjek tojótáp nélkül, évente két-három pihenőidővel is szépen teljesítenek. Mi pedig hiába szépítjük, ebből élünk.

Mégis büszkén mondhatom, hogy a mi fürjeink etikus körülmények között élnek. Gyógyszer- és tápmentesen etetjük őket, hogy egészségesebb tojásaik legyenek, amelyeket így nyugodt szívvel ajánlhatunk akár nyers tojásként, például fürjtojás kúrához, akár főve, akár általunk elkészítve: főzve, füstólve, pácolva.

Ha mindez neked is fontos, akkor szívből ajánlom magunkat és termékeinket, amiket alább megtekinthetsz.

Örülök, hogy ránk találtál:

Bereczki-Demeter Erika
kistermelő